Zságot András: Székesfehérvár 2021-ben

Vajon milyen Székesfehérvár ma, Zságot András szemével. A kíváncsiak választ kapnak az alábbi színdarabból.

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Zságot András

Székesfehérvár 2021-ben

dráma két felvonásban

(Két felvonást ajánlunk, bár nem hosszú a darab, de elég mozgalmas, ajánlott közben egy egyperces szünetet tartani, amit a kezdés előtt el is mondhat valaki a közönségnek, hogy ne menjen senki sehova a kis szünetben, mert nemsokára jön a második felvonás.)

Szereplők:

1.harcoló (Feri)

2. harcoló (Tamás)

3. harcoló (Bálint)

4. harcoló (István)

Anya

Ida

Ági

1.gyerek

2. gyerek

3. gyerek

4. gyerek

Egy hang a rádióból

Lány

Fiú

1.városvezető

2. városvezető

3. városvezető

Két rendőr

I.felvonás

1.jelenet

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló

(Lövészárokban fekszik a négy harcoló, a nézőtérre merőlegesen, egymás mellett és egymás mögött, hogy a nézőtérről mindegyik jól látsszon. Három-négy percig csak lőnek, aztán megszólal az egyik.)

1.harcoló: Fiúk, nekem elfogyott a töltényem.

2. harcoló: Nekem is.

3. harcoló: Menjetek hátra, tegnap este, még sötétedés előtt, hoztam a Toyotámmal ötven csomag lőszert, de ne pocsékoljátok, láttam, Feri, hogy lelőttél félórája egy öregembert, már rég nem mozgott, de te még lőtted és lőtted.

(1.harcoló és 2. harcoló hátra mennek töltényért, majd visszajönnek.)

2. harcoló: Elég jó helyen vagyunk, de én alig öltem ma embert.

4. harcoló: Csak arra vigyázz, nehogy veled baj essen. Állítólag a Palotai útiak vettek maguknak egy repülőgépet, én még nem láttam, de ha idejönnek, jaj lesz nekünk.

2. harcoló: Ne menjünk át a Maroshegyre? Ott mi volnánk a főnökök, a Palotai útiak elől elbújnánk és ott naponta egy-két órát gyilkolnánk csak.

3. harcoló: Ez a Víziváros állandó támaszpontnak megfelel. Majd Lajos megbízzuk, hogy kémkedjen a Palotai útiaknál, akarnak-e ránk támadni. Van pénzünk, ha feltűnnek itt a repülőgépükkel, veszünk egy üteget és lelőjük őket.

1.harcoló: Elég sokan sétálgatnak ott, ne lövöldözzünk egy kicsit?

3. harcoló: De, túl sokat beszéltünk, lőjük őket!

(Lőnek)

4. harcoló: Egyre nehezebben érek ide reggel, lőnek a Szekfű Gyula utcában, lőnek a Berényi úton, a Móricz Zsigmond utcában, a Huba közben, a Király soron, s ha visszalövök, még rám eresztik a tankjaikat.

2. harcoló: Nekünk miért nincsenek tankjaink?

3. harcoló: Mi csak négyen vagyunk, majd ha hoztok még húsz embert, lesz tankunk és lesz repülőgépünk, mint a Palotai útiaknak.

4. harcoló: Bálint, nem szólsz a Szekfű Gyula utcaiaknak, a Berényi útiaknak és a többieknek, hogy hagyjanak békén, ismernek engem, nem akarok mindennap golyózáporban jönni ide.

3. harcoló: Gyere mellékutcákon!

4. harcoló: Ott meg rám dőlnek a fák meg felrobbannak mellettem az autók.

3. harcoló: Azt se tudom, kik harcolnak ott, ahol reggelente jössz.

1.harcoló: Települjünk mi is a Szekfű Gyula utcába, hármunk közelebb lakik oda, Tamás pedig autóval jár mindig úgyis, talán össze is foghatnánk a Szekfű Gyula utcaiakkal.

3. harcoló: Nekem az a tervem, hogy itt maradunk, s majd a jövő év elején a Seregélyesi útiakat olvasztjuk a mi csapatunkba, ők hárman vannak, két vegyész és egy bolti eladó, sokkal jobban szót értünk velük, mint azzal a rengeteg halbiológussal a Szekfű Gyula utcában.

1.harcoló: Ez igaz.

4. harcoló: Egy szép napon meg majd egyszer nem érek ide, mert az egyik halbiológus eltalál egy gránáttal.

3. harcoló: Én minden reggel a Mártírok útján jövök, ott Kerekes Kornélék lövöldöznek, félméterenként állnak a gépfegyvereikkel, és vannak legalább ötvenen, nekem mégse jutott soha eszembe, hogy otthagyom a fogamat.

2. harcoló: Várjatok, ott jön két ember, le kell lőni őket.

1.harcoló: Még jó, hogy te figyelsz, egész belefeledkeztünk a Szekfű Gyula utcaiakba, meg a Mártírok útjába.

2. harcoló: Lőjünk!

(Lőnek.)

4. harcoló: Emlékeztem, milyen más volt régen?

1.harcoló: Igen, akkor még Tamás nem volt velünk, öreghegyi volt, viszont a csapatunkba tartozott Józsi és Ádám.

3. harcoló: Mi lehet velük?

1.harcoló: Bejárják egész Székesfehérvárt, de egy hét alatt annyit ölnek, mint én egy nap alatt. Biztos már rég megbánták, hogy elhagytak minket.

2. harcoló: Nem hívjuk vissza őket?

1. harcoló: Ők mentek el, azt mondták, unják, hogy mindig ugyanott vagyunk, még arról is álmodoztak, hogy elköltöznek Németországba. Most már talán visszajönnének hozzánk, most már tudják, hogy mi nem kevés embert megöltünk, de úgy megharagítottak minket, hogy szinte lehetetlen a visszaút nekik. Azt mondták, ők nem szeretnének senkik lenni, mint mi, ők azt szeretnék, ha hetekig róluk beszélne a város.

4. harcoló: Néha hiányoznak nekem.

1. harcoló: Nekem is, de a harcosok íratlan szabályai ellen vétettek, amikor lekicsinyeltek minket. Ne is beszéljünk róluk!

2. harcoló: Úgy tudom, nem mindig itt öldököltetek.

3. harcoló: Bizony nem, régen a strand bejárata előtt voltunk, de egyik vasárnap István itt sétált a családjával, ahol most beszélgetünk, elmondta nekünk, hogy szívesen átjönne ide, mi, többiek megnéztük, milyen ez a Király sor – Budai út – Seregélyesi út kereszteződés, kicsit vitatkoztunk, aztán átjöttünk ide.

1.harcoló: De bármikor visszamehetünk a strandhoz, azt a helyet nem merte senki elfoglalni.

4. harcoló: Pedig már öt éve itt vagyunk.

3. harcoló: Bizony, öt éve, csak öljük, öljük az embereket.

2. harcoló: Ott jönnek hárman, lelőjük őket?

1.harcoló: Beszélgessünk még egy kicsit!

4. harcoló: Én lelövöm őket, ti meg vegyétek elő az uzsonnát, mert mindenki megéhezett.

(4. harcoló lő, a többiek élelmet vesznek elő.)

2. jelenet

Anya

(Az anya az ablaknál áll, kitekint, a függönyt fogja, közben hangosan magában beszél.)

Anya: Vajon mi lehet az én egy fiammal? Hol jár most? Úgy titkolózik, ha hazajön, csak hetek múlva mondja el, hol volt, mit csinált.

Vajon üldözi-e az embereket, vagy őt üldözik?

Milyen jó lenne, ha itthon lenne!

Nem is tudom, sokszor annyira haragszom rá, amikor egyedül vagyok, amikor semmi dolgom, sokszor az is eszembe jut, bárcsak soha ne látnám többet, nagyon rossz gyerek volt, sok szomorúságot okozott szegény apjának, és nekem.

De aztán megbocsátok a fiamnak, s arra gondolok, ha hazajön, majd rámosolygok, nem faggatom, csak én beszélek, mi történt velem, amíg ő távol járt.

Mi is lenne velem, ha meghalna vagy ha maradandóan megsebesülne? Nem, erre gondolni sem szabad, más anya is várja minden áldott nap haza gyermekét.

Csak ő is itthon lenne már!

Jaj, de sokszor bosszantott, hányszor el is fenekeltem, de nem, azt nem kívántam soha, hogy bántódása essen, hogy szenvedjék miattam. Pedig mostanság is milyen komisz néha, nem válaszol, ha kérdezem, s még néha talán hazudik is meg sértődötten elvonul, de nem, nem szeretném, ha bántanák, olyan boldog vagyok, amikor belép az ajtómon végre.

Egyszer megkérdezte, boldogabb lennék-e, ha más lenne a fiam, mindenki azt mondja, sokat kell szenvedni az életben, s aki mellettünk van, azt kell szeretnünk.

Legyen más fiam?

Hányszor elképzeltem már, valaki hozza a hírt, meghalt az egyetlen fiam, mit is tennék, kezeimet tördelem, vajon mit is tennék, hát régen jobban szerették a gyerekeiket az asszonyok?

Vagy ha ápolgatni kellene, ha fájna neki a lőtt seb a vállán és a lábain, fájna biztos nekem is, s szeretettel ápolgatnám.

Jaj, csak ne haljon meg, ha bántott is a sok rosszasága, csak ne haljon meg, hány férfiember fekszik a lövészárokban, éhezik a világ, hogy ők egymást ölhessék.

Nem is tudom már sírni a sok pusztulás láttán, hallván, nekem már nincs is fiam, ezerszer változik, ha hazatér; vénségemre magamra maradok, hogy csak tépelődjek, mit mondok majd a szomszédnak, ha találkozom vele, de sokszor szeretnék sírni!

Csak nehogy meghaljon a fiam, istenem, csak nehogy meghaljon, nem, erre gondolni sem szabad, mi lenne velem, gyászba öltözne az egész ház, szótlan egyedüllét, nem csinálnék napokig semmit, istenem, csak nehogy meghaljon a fiam!

Nem szabad meghalnia, hova mennék akkor?

Pedig soha nem szeretett annyira, mint vártam, soha nem fogadott szót, s nem az lett belőle, amit szerettünk volna.

Hálátlan rosszcsont volt, folyton a kihágásokon járt az esze.

3. jelenet

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló

(Mint az első jelenet.)

1.harcoló: Nem lehetünk istenek, harcoljunk hát!

4. harcoló: Jó kis kereszteződés ez, annyian vannak, mint a sáskák, ha lelkiismeretesebbek lennénk, nem is beszélgetnénk, csak lőnénk és ölnénk.

1.harcoló: Lövünk, így sokan elkerülnek minket.

2. harcoló: Bálint szereti, ha beszélgetünk, de igaza is van, már régen négyen négyfelé lennénk, ha nem vitatkoznánk, cserélnénk eszméket.

3. harcoló: Örülök, Tamás, hogy igazat adsz nekem, hálából nem lövöm le azt a fekete kabátos urat, aki olyan félénken jön felénk, neked hagyom.

(2. harcoló lő.)

3. harcoló: Mi, ugye, mind a négyen itt születtünk Székesfehérváron.

2. harcoló: Én igen.

1.harcoló: Én is.

4. harcoló: Én is.

3. harcoló: Én nem is igen voltam külföldön, máshol, itt éltem végig.

1.harcoló: Én elutaztam egyszer Svájcba.

2. harcoló: Én Spanyolországba.

4. harcoló: Én Portugáliába.

3. harcoló: Akkor, hozzám képest, ti világlátott emberek vagytok.

2. harcoló: Á, ne gondold, én beszéltem egyszer Ferivel és Istvánnal erről, ugye, (rájuk néz), te épp elugrottál megjavítani a géppisztolyainkat, mindhárman két hétig voltunk távol, Svájcban, Spanyolországban, Portugáliában.

3. harcoló: Biztos egész más Svájc, Spanyolország és Portugália.

1.harcoló: Az én svájci utam elég szerencsétlenre sikeredett, azt mondták előtte, vigyek magammal esernyőt, mert Svájcban sokat esik, vittem is, de a reptéren elvesztettem, s Luzernben persze egész végig szakadt, s én hiába kerestem, sehol nem találtam olyan boltot, ahol esernyőt árusítottak. Így szinte az egész két svájci hetemet a szállodai szobában töltöttem.

(Lőnek mind a négyen.)

2. harcoló: Én se éreztem felhőtlenül jól magam Spanyolországban a két hét alatt. Emlékszem, május 12-én érkeztem Madridba, lepakoltam a cókmókjaimat, s máris nekivágtam várost nézni. Csakhogy öt elszabadult bikával találkoztam, s bár puszta kézzel mind az ötöt ártalmatlanítottam, közben eltört a kezem, s a spanyol két hetemet kórházban töltöttem.

(Lőnek mind a négyen.)

4. harcoló: Az én portugál mesém jóval kevésbé meglepő, megérkeztem Lisszabonba, s egy órán keresztül nem engedtek ki a repülőtérről, biztosak voltunk benne, hogy valahol sztrájkolnak, s megbénult a portugál fővárosnak az a része, ahol voltunk.

De nem, amikor végre kiengedtek minket, mert már senki nem bírta a bezártságot, akkor szembesültünk vele, hogy lőnek mindenhol, mindenki válogatás nélkül mészárolta a másikat, s minél beljebb mentünk a városba, annál kíméletlenebb harc tárult a szemünk elé.

Két-három fős csoportokra szakadt a nép, folytonos volt a fegyverropogás.

A két hetemet egy kis házacskában vészeltem át, aztán nagy búsongva hazajöttem, alig aludtam valamit ott, mert éjszaka is lőtték egymást az emberek.

(Lőnek mind a négyen.)

1.harcoló: Bevallom nektek, nem volt igaz, amit a svájci utamról mondtam, nem esett két héten keresztül, s nem is akartam esernyőt vásárolni, viszont Luzernben is öldöklés folyt, mint István barátunk Portugáliájában, aki akit ért, mindenki a másikat akarta megsemmisíteni. Nem volt ott barátság, nem volt ott szeretet.

(Lőnek mind a négyen.)

2. harcoló: Rendben, én is kiigazítom magamat, én is fillentettem, nem volt öt elszabadult bika Madridban, csak utcai lövöldözések itt is, féltek az emberek, mert még az idős nénikék és bácsikák is élni akartak, de hiába, ha valaki élő embert látott, rögtön tüzelt. Félelemben telt a madridi két hetem.

(Lőnek mind a négyen.)

4. jelenet

Ági, Ida

Ági: Te szeretsz itt élni, Székesfehérváron?

Ida: Általában itt mindenki boldog, dolgoznak az ittlakók, gyarapodik a város, szerintem kevesen költöznek el innen.

Ági: Én azért néha bosszankodom.

Ida: De milyen lenne Pest, mindig a lábadra taposnának, vagy egy kis falu, amely ugyan sokkal nyugodtabb, mint a város, de mindenért utazni kell, ügyintézés, még élelmiszerért is sokszor.

Ági: S mit szólsz Bálintékhoz?

Ida: Jó, ők természetesen nem idevalók, az emberek az életükkel játszanak, ha arra járnak, ahol ők lövöldöznek, régebben még a strandnál gyilkoltak, akkor egyszer majdnem engem is eltaláltak, de én bízom benne, hogy egyszer abbahagyják, s a jó útra térnek.

Ági: Ők? Nem hiszem. Úgy tudom, négyen vannak, Bálint a főnökük, aztán Ferenc, Tamás és István, mind a négyet fel kéne akasztani. Vagy miért nem hívják ide a honvédséget? Ötven-hatvan katona lefegyverezné őket.

Ida: Hagyd szegényeket!

Ági: Szegények? Ezer embert már biztos megöltek ezek az utolsók.

Ida: Más meg dolgozik helyettük is, ebben igazad van.

Ági: Kitépném a belét mind a négy nyomorultnak, láttam egyszer, hogy ünnepeltek, amikor lelőttek két embert, oda is kiabáltam nekik, ti utolsó senkiháziak.

Ida: Igazad van, Ágikám, mi szépen felöltözünk, leülünk itt a belvárosban, mosolygunk egymásra, ez a négy elvetemült meg a legalantasabb ösztöneit felszabadítva gyilkol.

Ági: Munkatáborba mind a négyet! Régen a hasonlókat gályarabságra ítélték, most meg szabadon lövöldözhetnek. Mi lesz velünk, békés polgárokkal?

Ida: Én ismerem mind a négynek az anyját-apját. Semmitérő, ócska emberek, jobb lett volna, ha meg se születnek.

Ági: De legalább a gyerekeiket ne hozták volna a világra!

Ida: Mikor beszélgetnek Bálinték egymással ilyen emberien, mindig csak az öldöklés és a háborúzás.

Ági: Négy anyja, négy apja van Bálintéknak, úgy számolom, a nyolc szülőből hat alkoholista. Verték a gyerekeiket. Tűrhetetlen, el kellett volna tőlük venni Bálintékat, akik aztán egy gyerekotthonban rendet tanultak volna.

Ida: Én úgy tudom, mások is lövöldöznek Székesfehérváron.

Ági: Nem.

Ida: De tele van a város gyilkosokkal.

Ági: Én csak Bálintékról hallottam.

Ida: Mindegy, fegyházban a helyük, de legszívesebben koplaltatnám őket.

Ági: Kétéves magánzárkát az ilyeneknek, miért nem viselkednek úgy, mint mi, békében mindenkivel?

Ida: Addig kell gyötörni őket, míg nem zokognak a keservesnél is keservesebben.

Ági: Tízfelé kell vágni őket, elevenen égetném meg mindet.

Ida: Elűzném őket Afrikába!

Ági: Ha nem maradnak békében.

Ida: Kikaparnám a szemüket!

Ági: Addig rúgnám mind a négyet, amíg élet van bennük.

5. jelenet

1.gyerek, 2. gyerek, 3. gyerek, 4. gyerek

2. gyerek: Nem játszunk háborúsdit?

1.gyerek: De játszunk!

3. gyerek: Én is játszom.

4. gyerek: Én is.

(Mind a négyen az egyik sarokba futnak, közben kiabálnak.)