6. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló (úgy, mint eddig, fekszenek)

 

1.harcoló: Én 1969-ben születtem.

2. harcoló: Én voltam szüleim harmadik gyermeke.

3. harcoló: Van két nővérem.

4. harcoló: S van egy öcsém is.

1.harcoló: Az életem első három évét Miskolcon töltöttem a családdal.

2. harcoló: Aztán egy évig Ausztriában éltünk.

3. harcoló: Utána költöztünk Székesfehérvárra.

4. harcoló: S azóta itt élünk.

1.harcoló: Itt végeztem az általános iskolát.

2. harcoló: Nagyon vidám gyerekkorom volt s elég jól tanultam, a szüleim szerettek engem.

3. harcoló: Barátaim is voltak, úgy tűnt, boldog élet vár rám.

4. harcoló: Középiskolába is Székesfehérváron jártam.

1.harcoló: Itt már egy kicsit rosszabbak voltak a tanulmányi eredményeim.

2. harcoló: Azért felvettek a felsőoktatásba, öt évre Budapestre költöztem.

3. harcoló: Nem éreztem jól magam a fővárosban, sok évfolyamtársam a diploma után nem költözött haza vidékre, én úgy döntöttem, elbúcsúzom a végén Budapesttől és Székesfehérváron kerestem munkát.

4. harcoló: Hónapokig nem akartak sehova felvenni.

1.harcoló: Mindenhol megkérdőjelezték a rátermettségemet.

2. harcoló: S természetesen hiányolták a szakmai tapasztalatot.

3. harcoló: Aztán bekopogtattam a honvédséghez.

4. harcoló: Ám ott se kellettem.

1.harcoló: Emlékszem, a Palotai úton sétáltam bánatosan, amikor meghallottam, hogy lőnek a közelben.

2. harcoló: Odamentem hozzájuk, mondtam, állást keresek, ők azt mondták, menjek inkább az Öreghegyre, a Vágújhelyi utcába, vagy Ráchegyre, a Bánáti utcába.

3. harcoló: Végül aztán nehezen beálltam harcosnak s nagyon jól érzem magam a bajtársak közt.

 

(A színpad fél másodpercre elsötétül, aztán folytatódik a hatodik jelenet.)

 

2. harcoló: Milyen jó, hogy nekünk nincs munkáltatónk. Igaz, fizetésünk sincs.

3. harcoló: Ne elmélkedjünk, ne a múltat idézzük, sokszor jó volna elkalandozni a szellemek világába, de nekünk ölnünk kell.

 

(Lőnek mind a négyen.)

 

1.harcoló: Ti észrevettétek, hogy mindenki feltámad, akiket lelövünk?

4. harcoló: Már hogy támadnának fel?

1.harcoló: Pedig feltámadnak, azt a szemüveges, idős urat már harmadszor lövöm le ezen a héten.

 

(1.harcoló lő.)

 

2. harcoló: S mit szólnak azok, akiket eltemettek, ők is feltámadnak?

1.harcoló: Mindenki feltámad, hiába öldöklünk.

4. harcoló: Én nem látok senkit, akit megöltem volna.

1.harcoló: Játsszuk azt, hogy megölünk egy embert, aztán elszámolunk négyig, ez azt fogja jelenteni, hogy eltelik négy nap, s látni fogjátok, hogy a megölt személy négy nap múlva feltámad.

4. harcoló: Jó, én lelövöm azt a szőke huszonévest.

 

(4. harcoló lő.)

 

1.harcoló: Most számolj el négyig!

4. harcoló: Egy, kettő, három, négy.

1.harcoló: S látod, ott járkál a szőke huszonéves.

4. harcoló: Én megőrülök, még egyszer!

 

(4. harcoló lő.)

 

4. harcoló: Egy, kettő, három, négy.

 

(Kis idő múlva.)

 

4. harcoló: Megint feltámadt. Na, még egyszer.

 

(4. harcoló lő.)

 

4. harcoló: Egy, kettő, három, négy.

 

(Kis idő múlva.)

 

4. harcoló: Megint feltámadt. Így nem is olyan nagy bűn, ha lelőjük őket. Na, még egyszer.

 

(4. harcoló lő.)

 

4. harcoló: Egy, kettő, három, négy.

 

(Kis idő múlva.)

 

4. harcoló: Na, most nem támadt fel.

1. harcoló: De háromszor nekem lett igazam.

3. harcoló: Nézzétek csak, a labdarúgócsapatunk tizenegy tagja baktat ott!

2. harcoló: Rájuk hiába lövünk, nemhogy feltámadnak, de meg se halnak. Sebezhetetlenek.

4. harcoló: Akkor lőjünk másokat, akik talán nem támadnak fel, akik talán meg is halnak örökre.

 

(Mind a négy lő.)

 

7. jelenet

 

A színpadon egy rádió van, világítja egy reflektor, egyébként minden sötét

 

Egy hang: Kossuth rádió, Budapest, nyolc óra, híreket mondunk.

            Nem csitul a lövöldözés Székesfehérváron, a Budai út – Király sor – Seregélyesi út csomóponton, Bálint négyfős csapatával ellenőrzése alatt tartja azt.

 

(Pár másodperc szünet.)

 

Egy hang: Kossuth rádió, Budapest, tíz óra, híreket mondunk.

            Továbbra is lőnek Székesfehérváron a Budai út – Király sor – Seregélyesi út csomópontban, temetetlen hullák tucatjai fekszenek az úton, aki teheti, kerülje el a környéket, Bálint négyfős csapata vérengző vad módjára öldököl.

 

(Pár másodperces szünet.)

 

Egy hang: Kossuth rádió, Budapest, dél van, híreket mondunk.

            Székesfehérváron még mindig lőnek, lehangoló fegyverropogást hallani a Budai út – Király sor – Seregélyesi út csomópontból, a környező településekről jönnek ide kíváncsiak, s általában meg is ölik őket Bálinték.

 

(Pár másodperces szünet.)

 

Egy hang: Kossuth rádió, Budapest, tizennégy óra, híreket mondunk.

            Székesfehérváron folyik az öldöklés, s állítólag az egész országból jönnek emberek a Budai út – Király sor – Seregélyesi út csomópontra, ahol Bálinték gyilkolnak kíméletlenül.

 

(Pár másodperces szünet.)

 

Egy hang: Kossuth rádió, Budapest, tizenhat óra, híreket mondunk.

            Már a tengerentúlról is érkeznek vendégek Székesfehérvárra a Budai út – Király sor – Seregélyesi út csomópontra, s Bálinték csak lőnek és lőnek. Senki nem temeti el a halottakat. Általános a zűrzavar és a fejetlenség. A józanabbak riadtan tekintgetnek körbe.

 

8. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló

 

1.harcoló: Most feltámadnak a lelőttek vagy nem?

4. harcoló: Mit tudom én, lőjünk!

1.harcoló: S most akkor mi lövünk csak a városban vagy mások is lőnek?

4. harcoló: Azt se tudom, lőjünk!

 

(Lő mind a négy.)

 

2. harcoló: Ilyenkor alig járnak az utcán, üljünk inkább ki középre és beszélgessünk egy kicsit!

3. harcoló: (feláll) Rendben, az sokat lendíti előre a csapatszellemet, ha néha beszélgetünk.

 

(Mind a négyen felállnak, székeket hoznak s leülnek középre.)

 

1.harcoló: Alig ismerjük egymást, ha egyikünk meghalna, talán nem is gyászolná a másik három.

4. harcoló: Csak ölünk, nem is beszélgetünk.

2. harcoló: Bálint egyszer azt mondta, mi nem itt halunk meg, hanem majd egyszer öregen, mi lövünk, nem minket lőnek.

1.harcoló: Csak nehogy valaki felfedezze, mi is célpontok lehetünk!

4. harcoló: Nekem mostanában eszembe jut, keresnék más tevékenységet magamnak.

3. harcoló: Nincs más. Ha változatosságra vágysz, állj fel Tamással, menjetek el pár métert, aztán egy kis idő múlva térjetek vissza.

4. harcoló: Rendben.

 

(2. harcoló és 4. harcoló kimennek.)

 

9. jelenet

 

1.harcoló, 3. harcoló

 

1.harcoló: Most ez lesz? Jövünk-megyünk majd, mint a bolondok?

3. harcoló: S közben semmi érdemleges nem történik. Tudom jól, mindenki fontolgatja reggel, ideindulás előtt, inkább bemegy egy hivatalba, ott sokkal kevesebb a vér.

 

(2. harcoló és 4. harcoló visszajönnek, leülnek.)

 

10. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló

 

3. harcoló: Na, elsétálok egyedül.

 

(3. harcoló kimegy.)

 

11. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 4. harcoló

 

4. harcoló: Vezér nélkül maradtunk.

2. harcoló: Én is elsétálok.

 

(2. harcoló kimegy.)

 

12. jelenet

 

1.harcoló, 4. harcoló

 

1.harcoló: Sétáljunk el mi is, hogy meglepődik majd Bálint, ha visszajön s nem talál itt senkit.

 

(1.harcoló és 4. harcoló kimegy.)

 

13. jelenet

 

Senki nincs a színpadon

 

(3. harcoló visszajön)

 

14. jelenet

 

3. harcoló

 

3. harcoló: No, ezek vajon hova mehettek? De egyedül csak nem maradok itt, majd visszanézek később.

 

(3. harcoló kimegy.)

 

15. jelenet

 

Senki nincs a színpadon

 

(1.harcoló, 2. harcoló, 4. harcoló visszajön.)

 

16. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 4. harcoló

 

1.harcoló: Mi akartuk, hogy legyen vége a lövöldözésnek. Most járkálhatunk.

 

(4. harcoló kimegy.)

 

17. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló

 

2. harcoló: A lövöldözésnek is ennyi értelme volt.

 

(3. harcoló visszajön, 1.harcoló, 2. harcoló kimegy.

 

18. jelenet

 

3. harcoló

 

3. harcoló: Nem akarnak a katonáim velem beszélni. Talán legközelebb.

 

(3. harcoló kimegy. 4. harcoló visszajön.)

 

19. jelenet

 

4. harcoló

 

4. harcoló: Gyűlnek az emberek az utcákon, lőnék.

 

(1.harcoló és 2. harcoló visszajön.)

 

20. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 4. harcoló

 

4. harcoló: Ferikém, Tamáskám, lőnék, beszéljük rá Bálintot, hogy legyünk újra katonák.

 

(3. harcoló visszajön.)

 

21. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló

 

3. harcoló: Legyünk újra jó katonák, lőjük a járókelőket!

 

(Mind a négy kiviszi a saját székét, lefekszenek és lőnek.)

 

-          Vége az első felvonásnak –

 

 

Második felvonás

 

1.jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló egymás mellett és egymás mögött fekszenek

 

1.harcoló: Fiúk, én azt mondom nektek, a halál jobb, mint az élet.

3. harcoló: Sokszor én is így látom, tegyük fel, hogy nem támad fel senki, akit lelőttünk, őnekik kell még gondolkodniuk azon, mit vacsoráznak este?

1.harcoló: Csak ne utálnám ennyire ezt a lövöldözést! Neked egy nap alatt hányszor jut eszedbe, hogy odaállnál valamelyik székesfehérvári csapat sortüze elé?

3. harcoló: Egyszer-kétszer mindig eszembe jut.

2. harcoló: Nem csak mi harcolunk Székesfehérváron?

1.harcoló: Az most mindegy. A halál jobb, mint az élet.

2. harcoló:  Én pedig azt mondom, az élet jobb, mint a halál. Tudod, hogy holnap mi lesz, a halálról meg csak képzelegsz össze-vissza.

1.harcoló: De olyan elviselhetetlen ölni az embereket!

2. harcoló: S ha Bálint megdicsér? Ha István rád nevet?

1.harcoló: Nekem akkor is elegem van. Csak kattog benn a szív. Mint jelenkorunk nagy költőjénél, ötven év múlva ő és Kölcsey, száz év múlva Kölcsey és ő, kétszáz év múlva Kölcsey.

3. harcoló: Nagy becsapás, amit nap nap után látunk.

2. harcoló: Bálint, legalább te mondd, hogy felírnak minket egy könyvbe!

3. harcoló: A halál jobb, mint az élet.

 

(Mind a négyen lőnek.)

 

4. harcoló: Az anyák nem szeretik gyerekeiket.

3. harcoló: Sokszor én is így látom, mert a gyerek mind szófogadatlan és csak enne. Először még szereti az anya a gyerekét, de már a harmadik napon rádöbben a véres valóra.

4. harcoló: Csak ne utálnám ennyire ezt a lövöldözést! Biztos ezért jutott eszembe, hogy az anyák nem szeretik a gyermekeiket. Az én anyám ilyen sorsot szánt nekem?

3. harcoló: Egyszer-kétszer mindig eszembe jut az édesanyám. Ugyanígy.

4. harcoló: Az anyák nem szeretik gyerekeiket.

1.harcoló: Most akkor harcol más is Székesfehérváron, vagy csak mi?

4. harcoló: Az most mindegy. Az anyák nem szeretik gyerekeiket.

1.harcoló: Engem pedig szeret az én anyám. Látnátok, hogy fogad, amikor hazatérek! Öröm a szemében mindig. Tudod, hogy holnap mi lesz, mert van édesanyád.

4. harcoló: De olyan elviselhetetlen ölni az embereket!

1.harcoló: S ha Bálint megdicsér? Ha Tamás rád nevet?

4. harcoló: Nekem akkor is elegem van. Csak egyszer ne döbbentem volna rá, engem az én édesanyám nem szeret, milyen másképp kelnék fel este innen, hogy induljak haza. S azt mindig tartsuk szemünk előtt a ma költőjéről, ötven év múlva ő és Kölcsey, száz év múlva Kölcsey és ő, kétszáz év múlva Kölcsey.

3. harcoló: Egy édesanya soha nem hazudik. Nem hazudhat a gyermekének.

1.harcoló: Bálint, legalább te mondd, hogy felírnak minket egy könyvbe!

3. harcoló: Az anyák nem szeretik gyerekeiket.

 

(Mind a négyen lőnek.)

 

2. harcoló: Fiúk, én azt mondom nektek, ne egyetek felvágottat reggelire.

3. harcoló: Sokszor én is így látom, mert ha felvágottat eszünk, akkor már kell paprika, paradicsom, de mit tegyünk, ha épp tél van? Akkor csak nem vehetünk paprikát.

2. harcoló: Csak ne utálnám ennyire ezt a lövöldözést! De azért télen neked is eszedbe jut, milyen jó volna felvágott paradicsommal.

 

Oldal: Második rész
Zságot András: Székesfehérvár 2021-ben - © 2008 - 2025 - szfvar-mostansag.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat