3. harcoló: Egyszer-kétszer mindig eszembe jut.

4. harcoló: Más is harcol Székesfehérváron? Nem csak mi? Mert ez legalább annyira fontos, mint a felvágott.

2. harcoló: Nem számít, egyedül vagyunk-e harcosok. Ne egyetek felvágottat reggelire!

4. harcoló: Egyrészt számít, egyedül harcolunk-e vagy másokkal Székesfehérváron. Másrészt mindenki bátran egyen felvágottat reggelire!

2. harcoló: Jaj, de elviselhetetlen ez az állandó gyilkolás.

4. harcoló: S ha Bálint megdicsér? Ha Feri rád nevet?

2. harcoló: Nekem akkor is elegem van. Ez a folytonos töprengés, legyen felvágott reggelire, vagy se. S azt én mindig mondom a ma költőjéről, ötven év múlva ő és Kölcsey, száz év múlva Kölcsey és ő, kétszáz év múlva Kölcsey.

3. harcoló: Nagy becsapás, amit nap nap után látunk.

4. harcoló: Bálint, legalább te mondd, hogy felírnak minket egy könyvbe!

3. harcoló: Ne együnk felvágottat reggelire!

 

(Mind a négyen lőnek.)

 

2. jelenet

 

1.városvezető, 2. városvezető, 3. városvezető

 

1.városvezető: Mi, felelős városvezetők, Székesfehérvár városvezetői, azért találkoztunk ma, hogy beszélgessünk Bálintról és négyfős csapatáról, levelek tucatjait írják nekem a városlakók, hogy félnek tőlük.

2. városvezető: S azt ne feledjük, minket azért választottak városvezetőnek, hogy rólunk beszéljenek legtöbbet a városban, ne Bálintékról.

1.városvezető: Én Bálintot ismerem, régóta. Már öldököltek, amikor egyszer felkerestem, s megkérdeztem, mikor hagyják abba. Azt mondta, senkinek nem ártanak ezzel, miért fejeznék be.

3. városvezető: Bálintékat ki kell telepíteni. Meg kell nekik mondani, eddig lövöldözhettek, de mi, választott képviselők ennek véget vetünk. Mi lenne, ha bárki büntetlenül lelőhetné a másikat Székesfehérváron?

1.városvezető: Bálinték nem fognak innen elköltözni. Azért nem bérelnek egy lakást. S máshol lehet, hogy be kellene érniük az ötödik vagy a hatodik hellyel. Székesfehérváron pedig ők az elsők a gyilkolásban, a rettenthetetlenek.

2. városvezető: Akkor egy kőfallal körbe kell keríteni őket.

3. városvezető: Azt hiszem, Bálintékat nem győzzük le, ha egész Székesfehérvár elmenekül előlük Szabadbattyánba, ők valahogy akkor is öldökölnek majd.

2. városvezető: Mit tegyünk hát?

3. városvezető: Ha igazuk van, csak ülhetünk itt, s tenyerünkbe temethetjük az arcunkat.

1.városvezető: Azt akarják, hogy lemondjunk.

2. városvezető: Nem találok szavakat.

3. városvezető: Meg kell őket kérni, hogy maradjanak otthon.

1.városvezető: Mikor ér véget a barátságuk? Ha ellentétet szítanánk közöttük, talán nem lövöldöznének.

3. városvezető: Mi vagyunk a városvezetők, és nincs semmi hatalmunk.

2. városvezető: Én féltem ettől, hogy hárman nem találunk ki semmi okosat. Jövő hétre minden városvezetőt tanácskozásra kell hívni, de még húsz-harminc szakértőt is.

1.városvezető: Rendben, találkozzunk a jövő héten, annyian már biztosan kitalálunk valamit Bálinték ellen.

 

3. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló

 

(Mind a négyen lőnek.)

 

4. harcoló: Mennyi temetetlen hulla! Senki nem keresi őket.

3. harcoló: Ránk maradnak, majd mi eltemetjük mindet, úgyis mihozzánk jár már a fél Székesfehérvár, hogy mondjuk el nekik, milyen lesz a jövő ebben a cudar városban.

2. harcoló: Nem hiszi senki el, hogy mi mindenkit szeretünk, csak lehetetlen százszor mondani, szeretlek, s egyszer se hallani, szeretlek.

4. harcoló: Örökké a nagy magányban lövöldözni, hát élet ez?

1.harcoló: Nem tudom, más mit szólna ehhez.

4. harcoló: Mi vagyunk az igazak, ők az álságosak.

2. harcoló: S nem becsülnek meg bennünket.

3. harcoló: Mi négyen egyszerre tartozunk az utolsó egytizedbe, a kilenedik egytizedbe, a nyolcadik egytizedbe, a hetedikbe, a hatodikba, az ötödik egytizedbe, a negyedikbe, a harmadikba, a másodikba, az első egytizedbe.

1.harcoló: Aki szeretetből öl, kétszer pontosabban lő, ne feledjétek, csak nehogy idejöjjön egy ötödik!

2. harcoló: Ha jön egy ötödik, annak is adunk feladatot, egész addig, míg az egész Székesfehérvár nem fekszik itt, gyilkolásra várva.

3. harcoló: Azt hiszem, megpróbálhatjuk alva.

1.harcoló: (leteszi a géppisztolyát, hátára fekszik) Rendben, én már régen szerettem volna.

 

(A másik három is leteszi a géppisztolyát, és a hátukra fekszenek.)

 

(Rövid csend.)

 

3. harcoló: Alusztok?

2. harcoló: Én még nem alszom.

3. harcoló: Pedig alva gyilkolni az igazi, Feri és István már alszik.

2. harcoló: Én is mindjárt.

3. harcoló: No, csak szaporán.

 

(Rövid csend.)

 

3. harcoló: Alszik mindenki?

 

(Senki nem válaszol.)

 

3. harcoló: Rendben, akkor én is elalszom.

 

(Mind a négyen horkolnak, aztán felhangzik a négy gépfegyverropogás.)

 

(Egy pillanat sötétség és csönd, aztán folytatódik a 3. jelenet, felébrednek a harcolók.)

 

2. harcoló: Ki ellen harcolunk?

1.harcoló: Így van, Bálint, mondd meg, ki ellen harcolunk!

4. harcoló: Hányszor akartam én is kérdezni, ki ellen harcolunk?

3. harcoló: Lőjetek, fiúk, lőjetek!

1.harcoló: De ki ellen?

4. harcoló: Én addig nem is lövök.

3. harcoló: Lőjetek, fiúk, lőjetek!

2. harcoló: Évek óta itt vagyunk, miért nem mondod meg, ki az ellenfél?

4. harcoló: Ki az ellenfél, Bálint?

2. harcoló: Mindenki ellen nem harcolhatunk.

3. harcoló: Lőjetek!

1.harcoló: S miért nem sebesültünk még meg?

4. harcoló: Ott van az a barna kalapos, azt is lőjük, a barna kalapos lövi a Renault-ban ülőt, azt is lőjük. Ki az ellenfél, Bálint?

3. harcoló: Nem tudom, ki ellen harcolunk, lőjetek!

2. harcoló: Biztos Szabó Laci ellen lövünk itt mindenkit.

 

4. jelenet

 

Lány, Fiú

 

Fiú: De sokat vártam rád!

Lány: Én is sokat álmodoztam, találkozásunk előtt, vajon milyen leszel.

Fiú: Tudod, amikor egyszer este sétáltam Székesfehérvár kihalt főutcáján, arra gondoltam, talán lehet, hogy örökre egyedül maradok, s akkor olyan búskomorság telepedett rám, ami semmihez se fogható.

Lány: Én mindig reménykedtem, hogy rám talál a szerelem majd.

Fiú: De hisz lőnek, tán mi vagyunk az egyetlenek itt, akik imádják egymást.

Lány: Lőnek, de nekünk is van fegyverünk, amely hatalmasabb is, mint az övék.

Fiú: Látod, a mindenséget vágytam, s hogy most itt vagy mellettem, az még nagyobb boldogság nekem.

Lány: Pedig milyen nehezen mondtuk ki az első szót!

Fiú: Fegyverropogás között? Legyen hatalmasabb a mi fegyverünk az övékénél, azt el is kell hinni, hogy ők a gyengék, s mi vagyunk a győzelemre születettek.

Lány: Szeretlek.

Fiú: Olyan boldog vagyok.

Lány: Ha megkérnélek, azt hiszem, lefegyvereznéd Székesfehérvár összes harcolóját.

Fiú: Az összeset?

Lány: Igen, az összeset.

Fiú: Inkább szemeid csodaszép színét nézem, a harcosoknak egyszer véget ér a megbízatásuk, s hazamannek.

Lány: Hány éve lőnek már, drága, hány éve lőnek már!

Fiú: Varázsködbe burkolózunk s felrepülünk a csillagokig.

Lány: Ha a föld mélyére ereszkedünk, hogy ne halljuk a világot, én ott is boldog leszek veled.

Fiú: Én is.

Lány: Madarak leszünk, aranyszájú sármányok.

Fiú: Vagy pillangók, akik nevetve repkednek a nyári napsütésben.

Lány: Milyen kár, hogy nem létezünk.

Fiú: Milyen kár, hogy csak azért jöttünk ide, bemutassuk, milyen szép lenne Székesfehérvár harc nélkül.

Lány: De Székesfehérvár a harc városa, reppenjünk is el innen a szelek szárnyán a képzeletből vissza, a megsemmisülésbe.

 

5. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló

 

(A négy harcoló fekszik az eddig megismertek szerint, lőnek, jön két rendőr, sétálgatnak úgy, hogy ne találják őket el a harcolók, sétálgatnak pár percig, aztán kimennek arra, ahonnan érkeztek, a négy harcoló közben lő.)

 

6. jelenet

 

Lány, Fiú

 

Fiú: Visszajöttem hozzád.

Lány: Én is visszajöttem, hogy találkozzunk.

Fiú: Tudtam, hogy egyszer látlak még.

Lány: Én is bíztam benne.

Fiú: Most már soha nem engedlek el.

Lány: Akkor se, ha kétszerezetten lőnek Bálinték?

Fiú: Akkor se. Nagyon hiányoztál.

Lány: Akkor mégis létezünk.

Fiú: Igen, talán mégis létezünk.

Lány: Pedig hogy megijedtem, amikor az előbb meg kellett semmisülnünk.

Fiú: Most már itt maradunk Bálint városában.

Lány: S nem repkedünk, mint a pillangók?

Fiú: Nem, veszekszünk majd reggeltől estig, én kergetlek téged a Havranek utcában, s ha te haragszol rám, tekergetsz engem végig a Pozsonyi úton.

Lány: Akkor mégse fogjuk egymást szeretni.

Fiú: Ne kérdezz, kedves, átkozz, szidj, üss is meg, rúgj belém nagyokat!

Lány: Nem leszünk boldogok.

Fiú: Szállnál együtt, mint az apró madár, aztán egyszer rádöbbennél, nem is létezel?

Lány: Igazad van, talán ha néha rád nézek, majd eszembe jut, milyen szép vagy, s ugyan a Havranek utca és a Pozsonyi út a mi kiáltozásainktól lesz hangos, de néha egy pillanatra egyszerre gondolunk arra, milyen gyönyörű a világ.

 

7. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló

 

1.harcoló: Először kilencévesen vertek meg engem, azt hittem, ha katona leszek, nem püfölnek majd, de érzem, valaki most is állandóan ütlegel, s kezemben fegyver hiába van.

2. harcoló: Minél erényesebben élünk, annál több az ellenség, annál több lőszerre van szükség már. S mit gondolsz, én nem reménykedtem, hogy a fegyver megvéd engem, s tekintélyt ad, de hiába a remény, érzem a korbácsot a hátamon folyton.

3. harcoló: Sajnos én is. S ha beszállnék egy páncélosba, ott se lenne menekvés, valaki mindig fölöttem áll, s üldöz s csapkod a kezével, szegény fejem.

4. harcoló: Mind a négyen ugyanazt a sorsot nyögjük, hogy bíztam én is, hogy majd fegyvert kapok, s rettenthetetlen leszek, s itt is, ott is leselkedik rám a láthatatlan, legyőzhetetlen ellenség.

 

8. jelenet

 

Anya, Ida, Ági

 

Anya: Önök nem szeretik az én harcoló fiamat.

Ida: Nem is ismerjük az Ön fiát. De a harcolókat valóban nem szeretjük.

Anya: Pedig van oka a harcuknak. Elegük van mindenből, új világot szeretnének.

Ági: S Ön?

Anya: Én azt szeretném, ha Önök egy kicsit barátibbak lennének.

Ida: Hogy legyünk barátibbak, ha fenyegetnek a gyilkossággal minket?

Anya: Engem is fenyeget az isten a halállal, mégse tagadtam meg soha.

Ida: Napról napra mosolygósabb vagyok, egyszer talán Ön is megbékél mindenkivel, s mi is.

Ági: Ha Ön nem haragszik se a barátnőmre, se rám, aztán senkire, akkor majd egyszer nekünk se lesz okunk haragudni a harcolókra, s aztán a harcolóknak is eloszlik a haragjuk.

Ida: S ne feledje, Ön haragszik a fiára is!

 

9. jelenet

 

1.harcoló, 2. harcoló, 3. harcoló, 4. harcoló

 

(Lőnek.)

4. harcoló: Megsebesültem.

3. harcoló: Csak horzsolás az, kösd be és lövünk tovább.

(4. harcoló beköti a sebét, s lőnek tovább.)

 

3. harcoló: Legyen boldog a vége?

1.harcoló: Tudsz te boldog véget ezek után?

3. harcoló: Igen.

1.harcoló: S biztos, hogy véget kell érnie?

3. harcoló: Hány embert megöltünk, most már érjen véget!

1.harcoló: Rendben.

3. harcoló: Jöjjenek a gyerekek, elmondanak egy szép versikét, aztán mindenki elgondolkozik.

 

10. jelenet

 

1.gyerek, 2. gyerek, 3. gyerek, 4. gyerek

 

A négy gyerek felváltva:

Elhitte valaki e mese egyetlen szavát is?

Mi egy eltévedt elme magányában talált ki.

Nem volt igaz, ne búsongjanak,

S fülig érő szájjal távozzanak!

Nincsen itt harc, egy lövés se dörren,

Még a telefon is csak nagyon halkan csörren.

Székesfehérváron mindig is béke honolt,

A pillantás még barátságtalan se volt.

 

V É G E

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Harmadik rész
Zságot András: Székesfehérvár 2021-ben - © 2008 - 2025 - szfvar-mostansag.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat